Évtizedek
óta pedánsan összeállított munkarend: koncertek, turnék,
albumok és közben szinte változatlan támogatói névsor. Vajon
hogyan képes ezt egyedül menedzselni? - ezt a kérdést járták
körül a közelmúltban megrendezett 8. Emberierőforrás-menedzsment
Szakkiállítás egyik legnépszerűbb előadásán.

Zorán,
a művészeti menedzser

-
Zorán tökéletesen megtestesíti a művészeti menedzseri alkatot,
ami nagyon fontos ahhoz, hogy valaki hosszú időn keresztül sikeres
tudjon maradni ebben a szakmában. Aki figyelemmel kíséri
pályafutását, látja, hogy régóta együttműködő csapattal,
zenészgárdával dolgozik, akár az alkotópárost, akár a zenekart
említjük. Ugyanez igaz a támogatóira is. Minden azt mutatja, hogy
olyan szellemiséggel állunk szemben, ami páratlan ebben a
szakmában - emelte ki felvezetőjében a beszélgetés moderátora,
Tóth Csaba, a Roland East Europe Kft. ügyvezetője.

Csak
úgy, mint tavaly, idén is azzal a kérdéssel indult a beszélgetés,
milyen foglalkozást űzne a híres zenész, ha nem erre a pályára
került volna. - Nem tudnám elképzelni magam egyetlen polgári
foglalkozásban sem. Ha azonban a dolgok másképp alakulnak,
valószínűleg az elektronikában dolgoznék, ugyanis
villamosmérnöknek készültem. Azonban mint a mellékelt ábra is
mutatja: zenész lettem - válaszolt őszintén a Kossuth-díjas
zeneszerző-előadó.

Sztevanovity
Zorán

Évtizedekkel
ezelőtt teljesen magától értetődő volt, hogy egy zenész
egyúttal önmagát is menedzselte. Egyrészt azért, mert ez a
szakma akkoriban hazánkban egyáltalán nem létezett, másrészt
azért, mert pejoratív értelemmel bírt - derült ki a
beszélgetésből. A zenélés mellett egy személyben feleltek a
fellépések szervezéséért, az ezzel kapcsolatos tárgyalásokért,
és olyan "apróságok" elintézése is rájuk várt, mint
például a működési engedély beszerzése. A munka ezen -
hétköznapi - részének elvégzésére ki kellett lépniük a zenei
művészi világból. Idővel kifejlődött bennük a kompromisszum-,
tárgyalási készség és taktikai érzék, amelyek
elengedhetetlenek a menedzseri feladatok ellátásához. Ez a
kettősség a zenészek egész pályafutását körüllengte,
meghatározta. Zorán elmesélte, az elmúlt évtizedekben helyt állt
eme két szerepkörben és semmilyen segítsége nem volt, egészen
az elmúlt hónapokig. 2011-ben ugyanis annyira összesűrűsödtek
feladatok - koncertek, lemezkészítés, promóció -, hogy hosszú
évek gyakorlatával szakítva, felfogadott egy menedzsert. - A
feladatok delegálásában még járatlan vagyok. Mindenesetre, ha
tudtam volna, milyen sok terhet levesz a vállamról, valószínű,
előbb megléptem volna - vallotta be a zenész.

Autokratikus
vagy demokratikus vezető-e Zorán?

"Meg
kellett volna változnom,
Talán nem is egyszer, de
sokszor."

Zorán
vezetési stílusa folyamatosan változott az idők során. - Bár
tudom, hogy egy csapatnak szüksége van vezetőre, nem szeretem ezt
a fajta attitűdöt, és nem is játszom el a főnököt - vallotta
be a zenész, aki azzal is tisztában van, hogy a túlzott demokrácia
az egész produkció hátrányára válhat, hiszen van, ami nem
szavazás kérdése. Zorán a keménykezű - autokratikus - és a
szabadjára engedő, cselekedni hagyó - demokratikus - vezetési
stílus között egyensúlyozik. - Nagy veszteség lenne, ha a
zenészek nem mernének előállni ötleteikkel a hangszerelés
során. Márpedig ez történne, ha parancsuralmi rendszer uralkodna.
Kell tehát egyfajta nyitottság, hogy mindenki érezze, az ő
szavának is súlya van - érvelt az énekes.

Érdekes kérdés,
vajon a művészvilágban is van-e értékelő megbeszélés egy-egy
koncertet követően, és ha igen, követi-e azt jutalmazás vagy
büntetés. Zorán zenekarában nincs büntetés, melyet így
indokolt a zenész: "Felnőtt emberek vagyunk. Ha valaki hibázik
egy élő koncert során, jobban tudja, mint én, aki vagy meghallja
azt, vagy nem. Egy élő koncertbe belefér egy-két rossz hang. A
fegyelmezés az más kérdés." Olyan fegyelmezési problémák
ugyanis náluk is előfordulnak, hogy valaki késik, de Zorán
felfogása szerint szankciókra nincs szükség. - Nagyon jó a
csapat, ezért nem igényel ilyen fajta kordában tartást -
magyarázta az előadóművész.

A
zenésztársak kiválasztásának fontos szempontjai

Sztevanovity
Zorán 1942. március 4-én született Belgrádban. Szülei
diplomáciai szolgálatban kerültek Magyarországra, 1948-ban, Zorán
azóta is Budapesten él. Az előadóművész, zeneszerző, gitáros,
énekes a beatkorszak hajnala óta a hazai zenei élet meghatározó
művésze. 1960-ban öccsével, Dusánnal megalapítja a Zenith
együttest, amelynek nevét nem sokkal később Metróra változtatja.
Menedzselt saját zenekart a zenekar tagjaként, de szólópályafutása
során is állandó társulattal, "munkatársakkal"
dolgozik. Hosszú ideje alkot közösen Dusánnal és Presser
Gáborral: munkakapcsolatuk és barátságuk töretlen. Munkásságát
2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével
ismerték el, 2006. március 15-én pedig Kossuth-díjjal tüntették
ki. Ugyanebben az évben Prima Primissima-díjban is részesült.
Idén októberben jelent meg tizenharmadik szólóalbuma Körtánc/Kóló
címmel.

A
HR fontos eleme a kiválasztás, amely a zeneiparban sincs másként.
Tóth Csaba azon kérdésére, zavarja-e, hogy csapatában zenél
hazánk három legjobb gitárosának egyike, Zorán nemmel felelt és
elmesélte, hogyan esett a választása eme híres gitárosra.
Tudniillik 1993-ban az előadó unplugged koncertek szervezésébe
kezdett. Áthangszerelte az egész műsort, ami a zenekar
lecserélését vonta maga után. Ezt egy vállalat teljes
átszervezéséhez lehetne hasonlítani - fogalmazott a HR nyelvén
az előadóművész. Olyannyira nem csinált abból presztízskérdést,
hogy a gitáros jobban játszik-e nála avagy sem, hogy a zenekar
tagjainak kiválasztásánál épp a játék minősége számított.
Így került a csapatba Sipeki Zoltán. A kiválasztásnál fontos
szempont volt az is, hány fajta hangszeren játszik az illető.
Alapelve ugyanis, hogy a csapat legyen a lehető legjobb, mert a
közönség az egész produkciót értékeli.

Mitől
válik négy-öt egyenként kiváló zenész csapattá?

Az,
hogy minden dolgozó a maga területén a legjobb, az még nem
garantálja azt, hogy együtt is tudnak majd dolgozni, és -
esetükben - egy összehangolt zenekarrá válnak. Éppen ezért
érdekes, miként építik a csapatot a zenei életben, kell-e ebbe
tudatosan beavatkozni.

Egy zenészcsapat rendkívüli
egyéniségekből, virtuózokból áll, akik egészen más világban
mozognak, mint egy hétköznapi ember - hangzott el az előadáson. -
Minél nagyobb képességű egy zenész, minél nagyobb
virtuózitással játszik, annál nehezebb őt megközelíteni más
szempontból. Meg kell találni a közös hangot ezen érzékeny
emberekkel annak érdekében, hogy egy csapatként tudjunk
együttműködni. Konfliktusok, emberi problémák ugyanis nem
tesznek jót a zenélésnek - emelte ki az egyik legfontosabb zenei
menedzseri feladatot Zorán.

Nem lehet ugyanis úgy együtt
zenélni, koncertet tartani, - folytatja a neves előadóművész -,
ha összeveszett a csapat három tagja, vagy épp nem figyelnek
egymásra. Miként a vállalati életben, úgy a zenei világban is
függ tehát a teljesítmény az emberek lelki állapotától, egymás
közötti kapcsolataitól, a munkahelyi légkörtől, csak épp itt
hatványozottan jelentkeznek ezek a tényezők. A zenélés során
ugyanis kiderül, ki hogy viszonyul a másikhoz. - Ez egy érzelmi
műfaj, amelyhez nem elég a szakmai tudás, bár az is nagyon
lényeges. Ahhoz ugyanis, hogy valakiből művész váljon, szükséges
egyfajta lelki alkat, érzelmi töltetség, miként kitartás,
rengeteg munka is - magyarázta a neves előadó.

Az idő
Zoránt igazolja. Csapata hosszú évek óta egy húron pendül.
Összetartozásuk alapja a szimpátia és az egymás hangszertudása
iránti tisztelet. A hosszú évek során lemorzsolódott, aki nem
illett bele - pl. konfliktusgeneráló viselkedés, rossz életvitele
miatt - a csapatba.

Gyimóthy
Éva