Az új Munka törvénykönyve (Mt.) hatására tisztul a magyar munkaerő-kölcsönző piac – jelentette ki Matyóka Zoltán a Tesk Tancsadó múlt heti Nagy HR Kerekasztal rendezvényén. Ide azonban hosszú és rögös út vezetett. A jogász, aki egyben a Magyar Könyvelők Országos Egyesületének elnöke is, felidézte, hogy amikor 1992-ben a Rapic Employment Limited nevű kölcsönzőcég Magyarországon tevékenykedni kezdett, még egyáltalán nem volt meg a kölcsönzés jogi háttere. A kilencvenes évek legeleje úgy telt el, hogy a kölcsönzők erre a tevékenységre szabott törvény nélkül működtek. Akkoriban a kölcsönbevevőnél könnyen évekre ottragadhatott olyan munkatárs, aki például szülni ment, mert félig-meddig saját munkavállalónak számított.

Ehhez képest nagy előrelépés volt, amikor a munkaerő-kölcsönzés bekerült az Mt-be, de továbbra is hiányzott a kellő rugalmasság. A jogász itt is említette, hogy olyan bérelt munkaerőt is meg kellett tartani, aki nem tudott dolgozni, mert például emberi reprodukciós eljárásban, lombikprogramban vett részt. Életszerűtlen volt az is, hogy a kilépőpapírokat a munkavállalónak az utolsó munkanapján kellett megkapnia: az iratokat akár különböző városokban székelő részlegek, vagy a munkaerő-kölcsönző és a bérszámfejtő között kellett küldözgetni, ez pedig napokba telt. Ez azóta megváltozott.

Az új Mt. a jogász szerint többnyire jól, az életet követve, az igényekre tekintettel és részletesen szabályozza a kölcsönzést, de így is lát hiányokat.
A felmondási idő jelenleg a kölcsönzött munkavállalók számára 15 nap, ami alól fel kell menteni őket a munkavégzés alól. A bökkenő az, hogy ezeket az időszakokat a kölcsönbe vevők általában nem fizetik meg. A kölcsönbeadók pedig nem dolgoznak akkora árréssel a nagy árverseny miatt, hogy ezt ki tudnák gazdálkodni. „A szabály nyilván a munkavállaló érdekét szolgálja – jegyzi meg.”
Az anya- és leányvállalat közötti kölcsönzést tiltja az Mt., de erre az ellenőrzések során nem szoktak nagy figyelmet fordítani. A gond itt az életszerűséggel van. A közös tulajdonosi háttérrel rendelkező cégeket arra kényszerítik ezzel, hogy kreatívak legyenek a dolog lepapírozásában, például szolgáltatásként könyveljék a kölcsönzést. Ez a jogász szerint főként mérnöki területen látványos, ahol a szakembereket a cégek nagyon gyakran cserélgetik egymás között cégcsoporton belül.
A jogharmonizációt sem tartja tökéletesnek, Matyóka Zoltán szerint összhangot kellene teremteni a külföldre történő munkaerő-kölcsönzés és a külföldi tartózkodás tb- és a adójogi szabályai között. Ki hol adózzon? Kell telephelyet létrehozni?

A kerekasztal résztvevői között egy szakszervezeti képviselő is volt, aki úgy látja, bőven vannak hiányosságok a törvénnyel kapcsolatban. „Első tapasztalatom a törvénnyel az volt, hogy a hatályba lépése előtti napra megszüntették a munkavállalókkal a munkaviszonyt, másnap pedig felajánlották nekik ugyanazt tízezer forinttal kevesebb bérért” – mondta. A jogász szerint valóban történtek visszaélések, amikor az új törvénnyel indokolták, hogy új munkaszerződést iratnak alá. Ez támadható lett volna, hiszen erre nem volt szükség. A bércsökkenés a műszakpótlékok változása miatt következhetett be.

Trükközés az egyenlő bánásmóddal

Az Mt. előírja, hogy a kölcsönzött munkavállalóra 186 nap után, ha határozatlan idejű a munkaszerződése, ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket kell érvényesíteni, amelyeket a munkaadó saját alkalmazottainál. A kölcsönbeadó és -vevő között fennakadást okozhat, hogy a javadalmazás nemcsak bérből áll, a cafeteria és a béren kívüli juttatások is komoly részt képviselnek. Kérdéses, hogyan kompenzálja a kölcsönbe vevő a kölcsönbe adó felé a különbözetet.

Az egyenlő bánásmódba egyenlő javadalmazás is tartozik, amelynek elemről-elemre meg kell egyeznie a hasonló beosztásban lévő saját dolgozók kompenzációjával. A kibúvó persze itt is előkerült: ha a kölcsönzöttek egy olyan munkaköri csoportot alkotnak, amilyen a kapun belül nem létezik, ők kaphatnak egy saját, rájuk szabott csomagot – ami nyilván előnytelenebb számukra, vagy kevesebb béren kívüli juttatást tartalmaz.

Az Mt. bevezette azt is, hogy a munkavállalót mindkét félnek be kell jelentenie az adóhatóság felé. Ezt a szabályt is a tapasztalat hívta életre: így tudják leszerelni azokat, akik a járulék megspórolására szeretnék használni a színlelt kölcsönzést, a béreket pedig parkolókban, az autó csomagtartójából fizetik ki.

A kettős bejelentést ezért idén az adóhatóság kiemelten ellenőrzi. Az őrző-védő cégeknél jellemző az, hogy az alvállalkozói láncok megszüntetésével a kölcsönzésre tértek át. Most az alvállalkozó kölcsönzi a munkaerőt – még jó, hogy a továbbkölcsönzést, a kölcsönzött munkaerő kölcsönadását tiltja a törvény. Matyóka szerint a törvény lassan felszámolja a visszaélésekre lehetőséget adó állapotot, kezdi kiszorítani a piacról a csomagtartóból fizetőket. Így azok maradnak talpon, akik rendeltetésszerűen használják, illetve kínálják a kölcsönzést.

Összefoglalva a kölcsönzés jogi biztonsága sokat fejlődött az elmúlt húsz évben, a jogszabály jól működik – mondja Matyóka. A módosítás nyertese pedig a munkavállaló. „Van egy barátom, aki még mindig emberkereskedelemnek hívja ezt a tevékenységet, közlöm, hogy pedig ez nem az” – szögezi le.

Szerző: Molnár Marianna